Tudjuk, hogy ő törte el a poharat, sarazta össze a szőnyeget, firkálta össze kedvenc könyvünket. Ám a világ minden kincséért se vallaná be. Nem tudja, ki volt, vagy valamelyik pajtására fogja. Hogyan tanítsuk meg gyermekünket, hogy felvállalja a felelősséget a tetteiért?

A gyerekek ilyenkor tulajdonképpen ködösítenek. Csakhogy a köd előbb-utóbb fel szokott szállni, és kiderül, ki is volt az igazi tettes. Ők azonban ezt még nem értik. A jelenben élnek, és ha valamit elkövettek – szándékosan vagy véletlenül – hajlamosak letagadni. A háttérben gyakran az áll, hogy azt hiszik, így a problémát gyorsan el is felejthetik, félnek a büntetéstől, valamint attól, hogy rosszaságuk miatt elvesztik a szüleik szeretetét.

Ezek a kis stiklik még nem feltétlenül jelentik, hogy csemeténkből notórius hazudozó válik majd. Azért persze nem árt gátat vetni a füllentéseknek. Azonban ne büntetéssel és főleg ne szeretetmegvonással próbáljuk meg elérni, hogy az igazat és csakis a színtiszta igazat rebegje el, ha rossz fát tett a tűzre.

Sokkal többet ér, ha bátorítjuk az igazmondásra. Biztosítsuk róla, hogy ha elmondja, mi is történt valójában, nem esik bántódása, és ugyanúgy szeretjük továbbra is. Beszélgessünk vele a történtekről. Megoldást is találhatunk az orvoslásukra. Ha kiszakadt a nadrág térde, és nem Tomikára fogja, hogy fellökte, hanem elmondja, hogy bizony rohangált, pedig mondtuk neki, hogy csúszik a fű, akkor varrjuk meg a nacit közösen. Igaz, ne a tűt adjuk a kezébe, de a jól lezárt varródobozt ő is oda tudja hozni nekünk, segíthet egy ócska nacit keresni, amiből foltot készíthetünk.

És meséljünk, meséljünk, meséljünk. A mesék nem csak szórakoztatók, de morális erkölcsi tartalommal is bírnak. Emlékszünk még, mi történt a hazudós Pinocchióval? Elmesélhetjük gyermekünknek, de Mátyás király igazmondó juhásza is jó példa rá, hogy az igazság bevallása erény. A mese után pedig megkérdezhetjük, szerinted XY félt elmondani, hogy ezt meg ezt tette? Ugye jó, hogy nem hazudott?

Ha tehát gyermekünk elkendőzi az igazságot, másra fogja tetteit, ne kukoricára térdepeltetéssel győzzük meg az igazmondás nagyszerűségéről, a türelem, szeretet, odafigyelés célravezetőbb.

forrás.