Minden család életében, ahol gyerek van, elõbb-utóbb eljön a pillanat, amikor a család szemefénye ráébred arra, hogy kutyát szeretne. Ilyenkor a szülõ, ha beadja a derekát, akkor szembesül egy rakat kérdéssel. Milyet? Honnan? Mennyiért? És egyáltalán…
Az alábbiakban, ebben szeretnénk némi segítséget nyújtani.

Elsõ ránézésre olyan közhelyek jutnak az ember eszébe, mint hogy kertes házba kutya való, meg hogy a gyereknek a kutya a legjobb bébicsõsz, meg hasonló butaságok. Ezzel szemben a valóság az, hogy a kutya nagyon komoly felelõsség. Bármelyik kutya.

Ha kutyatartás mellett döntünk, akkor bizony tudnunk kell, hogy döntésünk alighanem hátralévõ életünket befolyásolni fogja. Mindegy, hogy mekkora, mindegy hogy fajtiszta-e. Tudnunk kell átérezni – legalább a döntés elõtt – annak felelõsségét, hogy olyan családtag kerül hozzánk, melynek feltétlen szeretetére bizton számíthatunk és „aki” ezáltal erõsen kiszolgáltatott is nekünk. Talán gyermekes családoknak ez kicsit könnyebb.

Az elsõ szempont – véleményem szerint – hogy a gyermek eléggé felnõtt-e ahhoz, hogy gondoskodni tudjon és akarjon egy kutyáról. Vajon így lesz-e ez a jövõ hónapban is? És mi készek vagyunk-e arra, hogy néhány hónap múltán, amikor a kölyök már nem annyira kölyök, amikor már elmúlt az újdonság varázsa, átvegyük gyermekünktõl mindazokat a feladatokat, mely a kutya tartásával jár – ha kell.

Döntöttünk

Megszületett a döntés, leendõ kutyánknak gazdája lesz. Ez az a pillanat, amikor megsokasodnak a kérdések. Kellene valami támpont, hogy merre induljunk, hol találunk információt. Fajtiszta, pedigrés kutyát, vagy jó lesz nekünk a keverék is? Honnan vegyünk és egyáltalán vegyünk, vagy befogadjunk? Hol is van az állatorvos? Mennyibe is kerül? Mennyit eszik? És mit? Kell-e sétáltatni? Ha kertes házunk van akkor is? Kell-e neki kutyaház és ha igen, akkor mekkora? Vagy inkább kennel? Elõbb kutya és utána a helye, vagy épp fordítva?

Mindenek elõtt érdemes magunkban tisztázni, hogy mit várunk el a kutyától. Valamilyen kimondott, vagy kimondatlan céllal szeretnénk? Mi lesz a dolga? Lehet, furcsa kérdések, de ne feledjük! Döntésünk hosszú évekre szól!

Ha keverék kutya mellett döntünk

Nyilván számos elõnye van a keverék kutyának… Itt van pl. mindjárt az ára. Meg a …  öööö… Mi is?

Elõször is a keverék kutyák a legritkább esetben rendelkeznek az egyébként fontos oltási könyvvel, kaptak rendszeres orvosi ellátást. Ezen felül, ha kölyökkutyát vásárolunk, vagy fogadunk be, akkor bizony lutri, hogy az a kutya milyen lesz. Még azt sem tudjuk, hogy mekkora lesz majd ha megnõ. Ugyancsak nem tudjuk, hogy milyen a természete. Lehet, hogy nagyszerû házõrzõ lesz, de az is lehet, hogy nem fogja tolerálni a gyerekek „nyaggatását”.

Ezzel együtt – hiszem – hogy még mindig jobb egy keverék kutyával élni, mint kutya nélkül. Ha íyg döntünk, akkor ne legyünk restek felkeresni a hozzánk legközelebbi állatmenhelyet! Itt rengeteg hasznos tanáccsal el fognak bennünket látni és segítenek kutyust is választani. Sajnos, bõ a választék…

Már csak azért is érdemes állatmenhelyet felkeresni, mert akik itt a kutyuskkal foglalkoznak, azok bizony ezt állatszeretetbõl teszik. Gondoskodnak róluk, ellátják betegségeiket, sérüléseiket. És persze az is szempont lehet, hogy egy életet mentünk meg.

A kompromisszum

Sokan gondolják azt, hogy jó kompromisszum a fajtiszta kutya és a keverék között, ha törzskönyv nélkül vásárolnak egyébként fajtiszta kutyát. Szomorú hír, de ilyen nincs.

A MEOE tenyésztési szabályzata alapján a kiskutyák törzskönyvét, azok megszületésétõl számított 10. napig meg kell kérni. Azaz amikor mi megjelenünk kutyaügyben, akkor a kutyusoknak már megvan a törzskönyvük. (A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy van mód e szabály megkerülésére, de ha ebben a tenyésztõ a kiskapukat keresi, akkor talán másban is. Így lehet „fajtiszta” Német Juhász kutyánk, mondjuk tacsi lábakkal.)

Azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy a tenyésztõ ugyan miért adná nekünk ide töredék áron törzskönyv nélkül a kiskutyát, ha egyszer a törzskönyv viszonylag alacsony adminisztrációs díjáért (MEOE tag esetében ez 4,500.- Ft!) törzskönyvvel is eladhatja. Nyilván nem ellensége a saját zsebének…

A fajtiszta kutya

Törzskönyvezett kutyát azért jó vásárolnunk, mert rögtön az elején döntési helyzetben vagyunk. Fentebb tisztáztuk, hogy milyen elvárásaink vannak a kutyával szemben, nincs hát más dolgunk, mint megkeresni, hogy mely fajta illeszkedik ezekhez az elvárásokhoz.

Ugyanis a törzskönyvezett kutyák fõbb tulajdonságaikban megegyeznek. Hogy mik is ezek a tulajdonságok, mind külsõ, mind pedig bensõ tekintetében, azt az úgynevezett „Fajta Standard” írja le.

Innen tudhatjuk, hogy a kutyus ha megnõ mekkora lesz, hogy inkább a ház õrzésére született, vagy a család leendõ „bohócát” tisztelhetjük benne. Ne legyünk hát restek utánanézni – akár interneten.

Ha kiválasztottuk a fajtát

Miután alaposan tájékozódtunk és eldöntöttük, hogy mi bizony Berni Pásztort látnánk szívesen a családban – mert hát ki tudna egy ilyen gyönyörûséges, okos és megbízható kutyának ellenállni – körülbelül félúton járunk ahhoz, hogy leendõ kutyusunk gazditulajdonos legyen. Meg kell keresnünk azt a tenyésztõt, akitõl megkapjuk családunk leendõ tagját.

Itt kell néhány szót szentelnünk a „tenyésztõ vagy szaporító?” kérdésnek. Vannak olyanok, akik kellõ gátlástalansággal és persze pénzéhséggel minden kontroll nélkül gyártatják a kiskutyákat. (Beleértve az önkontrollt is!)

Ilyen helyeken az egyetlen szempont a pénz. Minél kevesebb befektetéssel, minél nagyobb bevétel. Biztosan számíthatunk rá, hogy ilyen helyeken nem kapunk számlát, vagy szerzõdést, illetve fizetés után nem is ismernek bennünket. Persze akár még törzskönyvet is kaphatunk – pont úgy, mint ahogyan – mondják – diplomát is lehet venni…

Abban is biztosak lehetünk, hogy az ilyen helyen a kiskutyák ellátása, táplálása – fogalmazzunk finoman! – hiányosságokat mutat. Különösen igaz ez az orvosi költségekre. Hogy ez mit jelenthet a késõbbiekben, azt itt az anyukák és leendõ anyukák oldalán talán nem kell hangsúlyozni.

Hogyan ismerhetjük fel az ilyen helyeket? A válasz sokkal egyszerûbb, mint azt elsõre gondolnánk. Elõször is, ha kényelmetlen kérdéseket teszünk fel, akkor jobbnál jobb történeteket tudnak elõadni. Ilyen pl. a törzskönyv nemléte is, melyre az egyik szokásos válasz, hogy majd az egész alomnak együtt, ha majd minden kiskutyának meglesz a gazdája. Ha elhisszük, akkor várhatóan a kezünkbe soha nem fogjuk kapni.

Fontos segítség az is, hogy körbenézünk. Ha olyan körülményeket találunk, amelyeket magunk is elfogadhatónak tartunk, akkor nagy valószínûséggel jó helyen járunk. Ha nem tudjuk megnézni a kutyusok helyét, akkor meg annak oka van. Nem tévedhetünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy olyan körülmények között tartják a kutyákat, ami miatt mi szégyenkeznénk.

Tenyésztõt keresünk

Az internet korában ez igazán nem okozhat problémát. De persze ott a papíralapú internet is. :-) Két dolgot azonban vegyünk figyelembe! Egyrészt mi nem vagyunk tenyésztõk, tehát nincs viszonyítási alapunk sem. Ezen azonban könnyen segíthetünk! Ne legyünk restek és keressünk fel több tenyésztõt is. Tájékozódjunk, mérlegeljünk, majd azt követõen döntsünk.

A másik tanács, amit érdemes megszívlelnünk, az nem más, mint hogy próbáljuk megkeresni a fajta tenyésztõinek egyesületét. Az esetek túlnyomó többségében van ilyen. Kérjünk tõlük bátran segítséget! Segíteni fognak, ajánlanak tenyésztõket és más kérdéseinkre is választ fognak adni.

Mit kérdezzünk a tenyésztõtõl

Amit magunktól is megkérdeznénk, ahhoz nem kell tanács. Ennyi pedig elég is. Nagy valószínûséggel inkább a tenyésztõ fog bennünket kérdezgetni. Ugyanis nem szeretik akárhová eladni a kutyusokat. Tudni szeretnék, hogy jó helyre kerülnek. Még az is kiderülhet, hogy nem ez a fajta való nekünk.

Elhozzuk a kiskutyát

Gyakorta felmerül a kérdés, hogy mikor hozhatjuk el a kiskutyát. Ez a választott fajtától függõen változó lehet, de jellemzõen a 8-10 hetes kor az, amikor a kezdeti oltásokat a kutyus megkapta, amikor a féregtelenítésen átesett.

Ha esetleg eddig nem tettük meg, akkor itt az ideje, hogy tájékozódjunk hogyan tápláljuk, mennyi idõnk van az állatorvos felkereséséig, mikor esedékes a következõ oltás? (Ha lelkiismeretes tenyésztõt találtunk, akkor Õ már ezeket bizony elmondta, ha kérdeztük, ha nem.)

Érdemes még korábbi látogatásaink alkalmával vinnünk magunkkal valamit, amit betehetünk az alomba, hogy átvegye annak szagát. Kutyusunk új környezete nem lesz annyira ijesztõ számára.

Célszerû, ha elõzetesen egyeztetünk a tenyésztõvel, hogy mikor érdemes a kutyusért mennünk. Nem jó, ha épp teli a hasa, mert megviselheti az utazás. Minket meg a takarítás. Érdemes úgy idõzítenünk dolgainkat, hogy az új jövevényt hétvége elején hozzuk el, hogy az egész hétvégén vele tudjunk foglalkozni. Ne feledjük, hogy „Õt” épp most szakították el a családjától!

Ha mindezekkel megvagyunk, nincs más hátra, mint a mindennapok gondoskodása, öröme.

Végezetül jusson eszünkbe Antoine de Saint-Exupéry, a kis herceg-béli bölcsessége:
„Te egyszer s mindenkorra felelõs lettél azért, amit megszelídítettél.”

forrás.