Nagy szerencse és óriási segítség, ha a nagyszülők szívesen vigyáznak az unokára. Az eltérő nevelési elvek azonban sok családban okoznak konfliktust. Az alapvető dolgokban érdemes megegyezni, nehogy egy elkanászodott gyereket kapjunk vissza a szünidő végén.

Amikor nyáron bezár az iskola és a óvoda, nagy megkönnyebbülés, ha a nagyszülőknél hagyhatjuk a gyereket. Ha ideje és ereje engedi, a legtöbb nagyszülő örömmel kiveszi részét unokája neveléséből. Szinte természetes: az apa és az anya távollétében az unoka kihasználja az alkalmat, hogy neki most mindent szabad.

A nagyszülők kényeztető szeretetének szinte semmi sem szabhat határt, alig van olyasmi, amit a gyerek némi ravaszsággal ne tudna elérni. Érthető a nagyszülők öröme, hogy végre csak az övék az unoka. Ha megengedik neki, hogy tovább tévézzen vagy több fagyit egyen, mint általában, az még nem bűn. A gyerekek többsége ettől nem változik meg, hiszen pontosan tisztában van vele, hogy otthon mindez tilos.

Dr. Almási Kitty klinikai szakpszichológus szerint a kényeztetés megengedhető, ha olyan területekre vonatkozik, amelyek elfogadottak a szülők számára is. Ha a szülő nem ellenzi az esti tévénézést, akkor elfogadható, ha a nagyszülő egy picivel tovább engedi fennmaradni a kicsit. Az evésre is ugyanez vonatkozik: egy szülő sem lehet dühös azért, ha a nagyi sütit ad az ebéd végén, viszont azért igen, ha a gyerek az állandó édességevés miatt nem eszik főtt ételt.

Ha alapvető nevelési kérdésekben nem egyezik a véleményük a nagyszülőkével, azt azonban már érdemes szóvá tenni. Természetesen az ilyesfajta beszélgetések szerencsés esetben nem a gyerekek előtt zajlanak. Ha a nagyszülőket az unoka füle hallatára kritizálják, azzal teljesen összezavarhatják a kicsit. Ilyenkor a gyerek úgy érezheti, hogy választania kell azok között, akiket egyformán szeret. Ugyanígy a nagyi se bírálja nyíltan a szülőt, ezzel ugyanis megtépázza a tekintélyét. Négyszemközti beszélgetés során kell tisztázni, mi az, amit mindenképpen egyformán kell csinálni.

Dr. Almási Kitty szerint alapvetően nem a szülőknek kell egyetérteni a nagyszülőkkel, hanem fordítva. Hiszen ez már egy új család, új értékrenddel, szokásokkal. Ebben már a szülők határozzák meg, mi a jó és mi nem, és ezt a nagyszülőknek is el kell fogadniuk, ha jó kapcsolatot szeretnének. Fontos, hogy minden lényeges területet átbeszéljünk, mielőtt először hosszabb időt tölt a nagyszülőknél gyermekünk, és különösen a napi ritmus (evések, alvások időpontjai, tisztálkodási szokások stb.) egyeztetése elengedhetetlen.

A nagyszülőknek sokszor nagy hatásuk van az unokára, azonban a szülőkhöz fűződő viszonyt ez soha nem tudja felülírni. Megélhet a gyermek a nagyszülővel egy önfeledt nyári szünidőt, élvezheti a kényeztetést, utána mégis szüksége van rá, hogy visszatérhessen a szüleihez, hiszen számára elsősorban ők jelentik a biztonságot.

A nagyszülőktől való eltiltás általában a gyermek rovására megy, ezért csak a legszélsőségesebb esetben elfogadható. Ha a nagyszülő nem hajlandó elfogadni a nevelési alapelveket, és nem tartatja be a megbeszélt napi ritmust még megközelítőleg sem, csak egy-egy napra, esetleg hétvégére maradjon szülői felügyelet nélkül a gyermekkel.

forrás.