Fischer Eszter
A n�pmese �s a gyermeki tudattalan
Bruno Bettelheim mese�rtelmez�se 

 A n�pmese k�l�nleges helyet foglal el az irodalmi term�kek sor�ban. Szinte olyan, mintha nem is az ember, hanem k�zvetlen�l a term�szet mûve volna. Az �vsz�zadok sor�n l�trej�tt �s fennmaradt, sz�mtalan ember nyom�t hordoz� t�rt�netekben valami nagyon �ltal�nos, �r�k �rv�nyû igazs�g krist�lyosodik ki. Mindaz, ami nem fontos, ami esetleges, ami nem igaz, ami �rdektelen, ami nem idõt�ll�: lekopott, lecsiszol�dott r�luk. Csak az maradt meg, ami kort�l �s egy�ni tulajdons�gokt�l f�ggetlen�l mindenki sz�m�ra �rv�nyes �s l�tfontoss�g�.
 

A n�pmes�ket v�gtelen gazdags�guk miatt sok szempontb�l lehet elemezni, vizsg�lni. A pszichol�gust fõk�nt az foglalkoztatja, hogy a mes�kben milyen m�lys�ges l�lektani igazs�gok fogalmaz�dnak meg. A mes�k (a n�pmes�k) pszichol�giai jelentõs�g�vel, gyerekekre gyakorolt hat�s�val foglakozik Bruno Bettelheim A mese bûv�lete �s a bontakoz� gyermeki l�lek c�mû kiv�l� k�nyve.
  Bettelheim magyar�zata szerint a mese a szimb�lumok nyelv�n sz�l a hallgat�hoz. K�zvetlen�l hat a tudattalanra, nyelve a tudattalan nyelve, vil�ga a tudattalan vil�ga. M�r a mes�k jellegzetes nyit�mondata - "hol volt, hol nem volt, hetedh�torsz�gon is t�l" - azt jelzi, hogy a t�rt�net nem itt �s most, nem a re�lis vil�gban, hanem egy m�sik k�zegben j�tsz�dik, ahol m�s szab�lyok, m�s t�rv�nyek �rv�nyesek. De a mes�k, b�r t�rt�n�seik a val�s�gnak ellentmondanak, m�gis "igazak", mert szimbolikusan alapvetõ igazs�gokat fejeznek ki. Ezeket a szimb�lumokat nem sz�ks�ges tudatosan meg�rteni - sõt nem k�ts�ges, hogy a mesemond�k �s a mesehallgat�k ezt nem is ig�nylik, ilyesmire nem is gondolnak -, de a n�pmese szimbolikus igazs�gtartalma m�gis el�ri a tudattalant, �s ott j�t�kony hat�st fejt ki.
  A mese vil�ga m�gikus, nem racion�lis. Olyan, mint a kisgyermek� �s a tudattalan�. Csod�k t�rt�nnek benne, a t�rgyaknak, �llatoknak tudatuk �s lelk�k van, b�rmi, m�g a hal�l is visszaford�that�, sõt �lõ �s �lettelen k�z�tt eleve sem �les a hat�r. Minden vil�gos, egy�rtelmû, nincsenek �rnyalatok, fokozatok, k�t�rtelmûs�gek. A belsõ tulajdons�gok ugyanolyan sz�lsõs�gesek, mint a k�lsõk (valaki vagy gy�ny�rû, vagy irt�ztat�an cs�nya; vagy j�s�gos, vagy hat�rtalanul gonosz). A mese k�zege ez�rt olyan otthonos, szinte mag�t�l �rtetõdõ a m�gikus gondolkod�s szintj�n �ll� gyerek sz�m�ra, annak ellen�re, hogy a mai gyerek �lete alig valamiben eml�keztet a mesehõs�k k�r�lm�nyeire.
  A mese a tudattalan szimb�lumaival dolgozik. A gonoszs�g cs�nya boszork�ny, a seg�tõ j�indulat gy�ny�rû t�nd�r, a l�lek m�ly�nek vad szenved�lye fenyegetõ vad�llat k�p�ben jelenik meg. A mes�k a maguk t�rgyilagos, egy�rtelmû m�dj�n ny�ltan sz�lnak az emberi l�lek s�t�t, veszedelmes oldalair�l: az irigys�grõl, a f�lt�kenys�grõl, az uralomv�gyr�l, a f�ktelen szenved�lyekrõl. Az �retlen kisgyerek belsõ vil�ga kaotikus; vad, f�kezetlen, egym�snak ellentmond� indulatai szinte sz�tfesz�tik, ami �ri�si szorong�st kelt benne. Felnõttk�nt m�r nagyon neh�z elk�pzeln�nk, hogyan �rezheti mag�t egy h�rom-n�gy�ves kisgyerek. De az�rt az �gynevezett hisztirohamokon, dacreakci�kon mindenki l�thatja, milyen parttalan d�h�t tud �t�lni a gyerek, ha akarata b�rmilyen okn�l fogva akad�lyba �tk�zik; milyen puszt�t� haragot �rezhet �ppen azok ir�nt, akikre a legink�bb r�szorul, �s akiket m�skor a legjobban szeret. Mennyire pillanatok alatt tud �tv�ltani a legnagyobb boldogs�gb�l a legnagyobb k�ts�gbees�sbe; milyen v�gletesen, szorongat�an elhagyatottnak �s mag�nyosnak �rezheti mag�t, ha ak�r csak r�vid idõre is idegenek k�z�tt marad.
  A kisgyerek tehetetlen�l h�ny�dik indulata hull�main. Nincs m�g eszk�ze, nincs m�g tud�sa ahhoz, hogy �rz�sviharain uralkodni tudjon. Nincs el�g tapasztalata t�rrõl �s idõrõl, hogy tudn�: a bajok meg fognak szûnni, a kellemetlens�gek nem tartanak �r�kk�. Fõk�nt azt nem tudja, hogy õ maga is tehet ellen�k valamit. Ahogy a csecsemõ �hs�ge az�rt is olyan k�nz�, mert fogalma sincs, hogy ez a sz�rnyû �rz�s idõvel - amikor enni kap - meg fog szûnni, ugyan�gy �rzi a kicsit nagyobb gyerek is minden baj�t �r�k �rv�nyûnek. Saj�t indulatai az�rt is t�ltik el szorong�ssal, mert �rzi f�ktelen sodr�sukat. M�gikus elk�pzel�sei miatt nem is tud igaz�n k�l�nbs�get tenni k�v�ns�g �s cselekedet k�z�tt; megr�m�lhet, ha haragja m�lt�val arra kell gondolnia: mi lesz, ha d�h�dt �tkai, rossz k�v�ns�gai beteljes�lnek.
  A mes�k vil�ga mintha a gyermeki lelket k�pezn� le. Tele van kegyetlens�ggel, f�ktelen, vad indulatokkal. A gyermeket paradox m�don m�r ez is megnyugtatja. Hiszen k�nnyen �rezheti �gy: egyed�l neki vannak ilyen gonosz �rz�sei. Csak õ olyan sz�rnyeteg, aki k�pes gyûl�lni az anyj�t, mert az, mondjuk, testv�r�nek ad igazat egy veszeked�sben. Vagy azt k�v�nja, hogy apja soha t�bb� ne j�jj�n haza, hogy �r�kk� kettesben maradhasson az anyj�val. Ilyen kavarg�, ellentmond� �rz�sek �ltenek testet a mesefigur�kban �s a mese t�rt�n�seiben is. A gyerek k�nnyebben el fog igazodni saj�t �rz�seiben, ha a mese seg�ts�g�vel k�l�n tudja v�lasztani �s meg tudja ragadni pl. a vads�got a vad�llatok figur�j�ban, a gonoszs�got a mostoha alakj�ban, a f�lt�kenys�get az irigy �s rosszakarat� testv�rek t�rt�net�ben �s �gy tov�bb. �s egy�ltal�n tudom�sul veheti, hogy ilyen �rz�sek l�teznek, hozz� tartoznak az emberi term�szethez.
  A mese azonban nem csak felmutatja, hogy mi minden lakozik az emberi l�lekben. Bettelheim szerint a n�pmes�k mindig az �let nagy k�rd�seivel foglalkoznak, szimbolikus form�ban. �s ami k�l�n�sen fontoss� teszi a gyermekek sz�m�ra: a n�pmes�k t�m�ja �ltal�ban az az �letszakasz, amely a feln�v�ssel, az �rett szem�lyis�g megszerz�s�vel z�rul. A legt�bb mese �gy kezdõdik, hogy a mesehõsnek egy hossz�, boldog, viszonylag esem�nytelen idõ ut�n valamilyen okn�l fogva el kell hagynia otthon�t, v�ndor�tra indul. Ez azt szimboliz�lja, hogy a felnõtt szem�lyis�g kifejleszt�s�hez elengedhetetlen, hogy az ember szak�tson a gyerekkor�val, szak�tson gyermeki f�ggõs�g�vel, b�rmilyen boldogan �lt is benne od�ig. Ki kell l�pnie a k�lvil�gba, �s saj�t kez�be kell vennie a sors�t, mert csak �gy tal�lhat �nmag�ra. A mese elismeri, hogy a felnõtt� v�l�s igen neh�z, veszedelmeket, buktat�kat mag�ban rejtõ folyamat - ezt mutatj�k a vesz�lyek, melyekkel a mesehõsnek v�ndor�tj�n meg kell k�zdenie. De egyben azt is megmutatja, hogy a veszedelemmel val� szemben�z�ssel, b�tors�ggal, erõfesz�t�ssel sikeresen c�lba lehet jutni. Sz�mos mese v�gzõdik �gy, hogy a mesehõs sok viszontags�g ut�n megkapja a kir�lys�got �s a legszebb kir�lyl�nyt. A kir�lys�g Bettelheim �rtelmez�s�ben az �rett felnõtts�get jelk�pezi. Kir�ly az, aki k�pes saj�t lelke birodalm�ban uralkodni, aki nincs t�bb� m�sokra r�szorulva, aki �let�t felelõsen tudja ir�ny�tani. Az �rett szem�lyis�g m�sik mutat�ja a felnõtt p�rkapcsolat. Ez�rt fejezõdik be a mes�kben �br�zolt �r�si folyamat a kir�lys�ggal �s a h�zass�ggal.
  Az egyes mes�k a felnõtt� v�l�s m�s-m�s neh�zs�geit �s buktat�it �br�zolj�k. P�ld�ul az �gynevezett �llatvõleg�ny t�pus� mes�kben a hõsnõnek valamilyen viszolyogtat� �llathoz kell f�rjhez mennie, aki k�sõbb gy�ny�rû f�rfiv� v�ltozik. Bettelheim szerint a tasz�t� �llat az �retlen kisl�ny szexualit�st�l val� viszolyg�s�t jelen�ti meg. Ahogy a kisl�ny �rett� v�lik a felnõtt kapcsolatra, a cs�f �llat emberr� v�ltozik. Az �rett nõ sz�m�ra a szexualit�s nem �llatias, ijesztõ �s undor�t�, hanem sz�p �s emberi; a szerelem hat�s�ra vonz�v�, gy�ny�rûv� v�ltozik az, ami �rz�sek n�lk�l csak undort �s f�lelmet v�lt ki.
  A belsõ �r�s fontoss�g�t fejezi ki Bettelheim szerint a Csipker�zsika is. Az idõ, a fejlõd�s meg�ll�thatatlan, tan�tja ez a mese. Hi�ba szeretn�k a sz�lõk megg�tolni, a le�ny serd�l�se mindenk�ppen bek�vetkezik. Tizen�t �ves kor�ban a kisl�nyban fel�bred a k�v�ncsis�g, �s egy titokzatos szob�ban megsz�rv�n mag�t v�rezni kezd - Bettelheim magyar�zata szerint ez a szexu�lis �r�s jelk�pe. De a serd�l�s megindul�s�val a gyermek m�g nem �rett a felnõtt kapcsolatra. M�g �t kell esnie egy belsõ, �rzelmi �r�sen, �s ehhez mag�nyra, �nmag�ba fordul�sra van sz�ks�g. Ezt fejezi ki a sz�z�ves �lom �s az �thatolhatatlan t�skefal. De az �lom nem t�tlens�get jelent. Amikor Csipker�zsika belsõleg felk�sz�l a felnõtt kapcsolatra, a t�skefal megny�lik, �s �tengedi a kir�lyfit. Ez a kir�lyfi semmiben sem k�l�nb�zik az elõzõktõl, akik elpusztultak a t�skefalban. Csak j�kor �rkezett, mutatv�n, hogy nem kell agg�dni �s a dolgokat siettetni: ha a belsõ felt�telek adottak, a le�ny fel�bred tetszhalott �llapot�b�l, �s k�pes lesz �rett kapcsolatokra.
  A mes�k egyszerû, t�rgyilagos szavakkal sz�mos s�lyos emberi probl�m�t j�rnak k�r�l. A H�feh�rk�ben anya �s l�nya rivaliz�ci�ja jelenik meg. Az anya figur�j�t a mese kett�has�tja: a j�, pozit�v �rz�sek a kor�n meghalt �desanya, a negat�v, ellens�ges �rz�sek a mostoha alakj�ban jelennek meg. Ez a kett�v�laszt�s gyakori a mes�kben. A gyerek sz�m�ra elviselhetetlen�l ijesztõ, hogy ugyanaz a szem�ly egyszer j�, egyszer rossz, egyszer szeretetet, egyszer gyûl�letet �rz�nk ir�nta. K�tf�le, egyelõre integr�lhatatlan �rz�s�t jobban tudja kezelni, ha k�t szem�lyre vet�theti ki. (Magam is eml�kszem, hogy gyerekkoromban, ha any�m haragudott valami�rt �s veszekedett, az volt az �rz�sem, hogy ez egy m�sik ember. Nem az, akit szeretek. Ilyenkor csak arra v�rtam, hogy mikor v�ltozik m�r vissza. Elk�pzelhetetlennek tûnt, hogy ez a kellemetlen�l �s ijesztõen kiab�l� alak ugyanaz lenne, aki m�skor olyan kedves.) Az anyafigur�b�l, Bettelheim szerint, tulajdonk�ppen csak �lc�z�sb�l lesz mostoha: az�rt, hogy a vele val� rivaliz�ci� ne ingassa meg a gyerek biztons�g�rzet�hez n�lk�l�zhetetlen j� viszonyt az anya pozit�v oldal�val. (A mes�k persze mindig sokr�tegûek: ez az �rtelmez�s nem azt jelenti, hogy a mostohat�rt�neteknek ne lenne ugyanakkor k�z�k a val�di mostohaprobl�m�khoz is.) H�feh�rke mostoh�ja a rivaliz�ci� anyai oldal�t mutatja. A hi�, t�lzottan �nmag�ra ir�nyul� felnõtt nõt megrend�ti, amikor nõi vonzereje, sz�ps�ge kezdõdõ hanyatl�s�val egy idõben addig jelent�ktelen gyerekl�nya vonz� nõv� fejlõdik. A saj�t h�z�ban felt�madt vet�lyt�rs (aki a mes�k t�lz� st�lus�ban fogalmazva "sz�zszor szebb" n�la) mintha l�tez�s�ben fenyegetn�, elviselhetetlen szorong�ssal t�lti el. A mese megmutatja, hogy rem�nytelen�l t�nkreteszi mag�t, vagyis s�lyosan megbûnhõdik az, aki k�ptelen rivaliz�ci�s fesz�lts�g�t kezelni, aki enged az ebbõl a helyzetbõl t�madt gyilkos indulatainak. De a mese csak a felnõttekkel ilyen szigor�. A fõhõs, a gyermek elõtt mindig nyitva �ll az �t, hogy saj�t erõfesz�t�ssel �s a vesz�lyeket, a neh�zs�geket v�llalva kiker�lj�n a kezdetben megoldhatatlannak l�tsz� konfliktusok erdej�bõl.
  A mese sokszor indul ki olyan alaphelyzetbõl, mely minden gyermek sz�m�ra ismerõs. Pl. az �n. T�kfilk�-t�pus� mes�kben a fõhõs k�t idõsebb testv�re mellett ostob�nak, �gyetlennek sz�m�t. A mese v�g�re m�gis õ az, aki nagy tetteket hajt v�gre, �s erõsebb, �gyesebb testv�reit t�lsz�rnyalva �r a c�lba. Mi�rt van az, hogy T�kfilk�val minden gyermek azonosul, f�ggetlen�l att�l, hogy õ maga h�nyadik a testv�rsorban, �s hogy gyermeki �let�ben sikeres vagy sikertelen? Bettelheim szerint a k�t idõsebb, �gyesebb testv�r a tudattalan sz�m�ra a sz�lõket jelk�pezi. A gyerekkel egy�tt �lõ k�t felnõtt, a sz�lei, mindenk�ppen sokkal t�bbet tudnak n�la. A sz�lõk mellett minden gyerek "harmadik", �s b�rmilyen �gyes is, hozz�juk k�pest t�kfilk�. Hiszen mindazzal, ami a sz�leinek nem jelent probl�m�t, neki nap mint nap meg kell k�zdenie, �s gyakran az az �lm�nye, hogy behozhatatlan h�tr�nyban van. Ha csak arra gondolunk, mit jelent egy kisgyereknek a cipõj�t bek�tni, vagy egy szelet kenyeret lev�gni, be kell l�tnunk: nem t�lz�s, hogy minden gyerek sz�m�ra nyomaszt� �s frusztr�l� saj�t kicsis�ge �s viszonylagos �gyetlens�ge. Az ilyen mes�k vigasztal�st �s �g�retet tartalmaznak: T�kfilk� fejlõdni fog, �s ha v�llalja a fejlõd�ssel j�r� kock�zatokat �s erõfesz�t�st, t�lsz�rnyalhatja a n�la kezdetben annyival t�bbet tud� vet�lyt�rsait. Bettelheim szerint ezek a mes�k a sz�lõkre vonatkoz� �rz�seket az�rt tolj�k �t a nagytestv�rekre, mert a sz�lõ legyõz�s�nek v�gya t�ls�gosan ijesztõ volna. B�r a gyermek tudattalanul v�gyik arra, hogy legyõzze sz�leit, ugyanakkor f�l is ettõl: hiszen sz�leire, sz�lei v�delm�re r�szorul. Hogyan tudn�k õt megv�deni olyan l�nyek, akiket õ maga legyõzhet? De a nagytestv�rek legyõz�s�vel ki�lheti ezt a v�gy�t, �s megmaradhat sz�m�ra az a j� �rz�s, hogy sz�leire minden k�r�lm�nyek k�z�tt sz�m�that.
  Bettelheim hangs�lyozza, hogy a mes�k j�t�kony hat�sukat akkor tudj�k a legink�bb kifejteni, ha csonk�tatlan, v�ltozatlan form�ban jutnak el a gyerekhez. A n�pmes�k minden elem�nek jelentõs�ge van. Ahogy �rtelmetlen egy cseppkõbarlangot farag�ssal m�g szebb� tenni, �gy nem v�rhat�, hogy egy mes�n a farigcs�l�s jav�tani tudjon. A jav�t�sok, v�ltoztat�sok sokszor a mese meg nem �rtett mondanival�j�nak meghamis�t�s�hoz, felvizez�s�hez vezetnek. Bettelheim meggyõzõ p�ld�ja erre A h�rom kismalac c�mû mese. Ebben a mes�ben a malacok h�zat �p�tenek, hogy a farkas elõl v�dve legyenek. A legkisebb kismalac t�relmetlens�g�ben szalmah�zat �p�t, a k�z�psõ kismalac valamivel erõsebb fah�za sem ny�jt v�delmet a farkassal szemben. Csak a legidõsebb kismalac gondosan �p�tett kõh�za k�pes a farkast t�vol tartani. A mese eredeti form�j�ban a farkas a k�t fiatalabb malacot felfalja, csak a legidõsebb marad �letben. Mivel alighanem t�l kegyetlennek �rzik a k�t �rtatlan, csak kiss� lust�cska kismalac hal�l�t, a mes�t gyakran megszel�d�tett v�ltozatban k�zlik: a k�t kismalac befut testv�r�k erõsebb h�z�ba, �s �gy egy�tt megmenek�lnek a farkast�l. Bettelheim szerint �gy azonban a mese szimbolikus mondanival�ja s�r�l. A h�rom kismalac ugyanis h�rom fejlõd�si st�diumot testes�t meg. Val�j�ban nem h�rom k�l�n�ll� l�nyrõl, hanem egyetlen l�ny fejlõd�s�rõl van sz�. Ez�rt van az, hogy a mes�kben szokatlan m�don itt a legidõsebb kismalac �r c�lhoz. Az elõzõ st�diumokon t�l kell l�pni (ezt fejezi ki az �retlen szintet jelk�pezõ malacok pusztul�sa), �s a fejlett st�diumot el�rt, elõrel�t�, a frusztr�ci�t elviselni k�pes szem�lyis�g meg tud k�zdeni a farkas �ltal szimboliz�lt vesz�llyel. Ugyan�gy, ha a gyermeket k�m�letess�gre akarjuk nevelni, �s elhagyjuk a mes�kbõl a gonosz gyakran brut�lis, szinte szadista pusztul�s�t, tulajdonk�ppen csak zavart okozunk. A gyerek sz�m�ra a gonosz pusztul�sa a gonoszs�gnak mint olyannak a legyõz�s�t jelenti, bizonyos szempontb�l a saj�t �let�ben, a saj�t lelk�ben. A mese azt tan�tja, hogy kellõ erõfesz�t�ssel le tudjuk gyõzni saj�t d�monainkat, �s szem�lyis�g�nk integr�l�s�val, j� hajlamaink seg�ts�g�vel el�rhetj�k c�ljainkat az �letben. Ezt a jelk�pet zavarja meg, ha a gonosz megtestes�l�s�t k�l�n�ll� szem�lyk�nt fogjuk fel, �s az ir�nta tan�s�tott meg�rt�sre, megbocs�t�sra akarjuk r�venni a gyereket. Ha a gonosz nem kapja meg m�lt� b�ntet�s�t, �s nem pusztul el, ez a gyerek sz�m�ra azt jelenti: a gonosz �l, �s b�rmikor �jra t�madhat.
  A n�pmes�ket gyakran �ri az a v�d, hogy ijesztõ figur�i, kegyetlen, vad t�rt�n�sei a gyerekekben f�lelmet kelthetnek. Ezek a vads�gok, kegyetlens�gek azonban nem idegenek a gyermeki l�lektõl. Ha a gyerek f�l egy mes�tõl, �ltal�ban nem a nek�nk is ijesztõnek tûnõ alakokt�l, esem�nyektõl f�l, hanem att�l, amit a mese szimboliz�l. Ha egy mese k�l�n�sen erõs f�lelmet v�lt ki, ez t�bbnyire annak a jele, hogy a gyereket a mese t�rgy�t k�pezõ konfliktus valamilyen okn�l fogva olyan m�lyen �rinti, hogy m�g ebben az �tt�teles form�ban sem b�r vele konfront�l�dni. Term�szetesen sz� sincs r�la, hogy ilyenkor a mes�t erõltetni kellene, a gyerek maga tudja a legjobban, hogy teherb�r�sa milyen, hogy mikor mit �s mennyit ig�nyel a mese �ltal megfogalmazott gondolatokb�l. De j� tudni, hogy a mese �ltal kiv�ltott f�lelem val�j�ban bel�lrõl j�n. �s m�g az sem biztos, hogy t�nyleg nehezebb a gyereknek, ha alaktalan, kavarg� szorong�sa egy mesealakban �lt testet, mintha csak a t�rgytalanul lebegõ szorong�st kell elviselnie.
  Tapasztalataim szerint nem a n�pmes�k azok, amelyek a gyerekekben nehezen elviselhetõ, destrukt�v szorong�st keltenek. Egy kisfi� pl. hossz� �veken �t rettegett Astrid Lindgren Kalle Blomquist c�mû, a mûfajon bel�l igaz�n �rtalmatlannak tûnõ gyerekkrimij�tõl. A t�rt�net szeretõ csal�di k�rben, v�dett, hangulatos otthonban �lõ kisl�nyr�l sz�l, akinek �let�be egy addig sosem l�tott nagyb�csinak �lc�zva f�rkõzik be a gonosztevõ. A n�pmes�k "hol volt, hol nem volt" kezdete m�r indul�skor jelzi: a t�rt�net a szokv�nyos �rtelemben "nem igaz". Ak�rmennyire f�l egy gyerek a boszork�nyokt�l, a s�rk�nyokt�l, pontosan tudja, hogy a val�s�gban nem lehets�ges, hogy az �gya al�l elõm�sszon egy v�rszomjas sz�rnyeteg. Astrid Lindgren reg�nye viszont �ppen azt sugallja, hogy a h�tk�znapi biztons�g csal�ka, hogy a k�nyvet olvas� gyerek saj�t rendezett �let�re eml�keztetõ k�rnyezetben is b�rmikor b�rmi megt�rt�nhet. Az otthon, a mindennapok, a csal�d biztons�ga rend�l meg ezzel, a vesz�ly nem "r�ges-r�gen, hetedh�t orsz�gon is t�l", hanem "itt �s most" fenyegethet, �s a gyereknek semmi eszk�ze nincs ennek a vesz�lynek az elh�r�t�s�ra.
  Egy m�sik, n�gy �v k�r�li kisfi� feneketlen k�ts�gbe esett Andersen A fenyõfa c�mû mes�j�nek hat�s�ra. A fenyõfa arr�l sz�l, hogy hõse k�ptelen az adott pillanatot �lvezni, mindig valami m�sra v�gyik. Fiatal fa kor�ban hi�ba �l boldog �letet az erdõ sz�l�n, nyugtalanul, izz�an v�gyakozik a nagyvil�gba, a feln�v�sre. M�gis nagyon f�jdalmasan �ri, amikor kiv�gj�k, hogy kar�csonyf�nak vigy�k. B�r m�rhetetlen izgalomba hozza a kar�csonyi dicsõs�g, nyugtalans�ga, izgatotts�ga miatt �lete egyetlen kar�csonyest�j�t sem tudja �lvezni. Amikor kidobj�k a padl�s egy s�t�t zug�ba, az odal�togat� egereknek mes�l �let�rõl. Most visszafel� v�gyakozik, r�j�n, hogy sz�p volt a fiatals�ga, ha ezt akkor nem is �gy �rezte. Mikor az egerek is elhagyj�k, ut�nuk kezd v�gy�dni, ut�lag m�r a vel�k t�lt�tt idõt �rzi sz�pnek. Egy idõ ut�n kidobj�k az udvarra, ahol abban rem�nykedik, hogy �jra kezdõdik az �lete. De m�r csak az van h�tra, hogy felv�gj�k tûzif�nak. A tûzben ropogva felismeri, hogy elk�sett, hogy semminek sem tudott �r�lni a maga idej�ben. V�g�l csak egy mar�k hamu marad belõle.
  Az eml�tett kisfi� napokig vigasztalhatatlan volt. Elviselhetetlennek �rezte a t�rt�net lehangol� kil�t�stalans�g�t. Nem vigasztalta, hogy itt tulajdonk�ppen p�ld�zatr�l van sz�. Arr�l, hogy milyen boldogtalans�gra k�rhoztatja mag�t az az ember, aki ostoba v�gyakoz�s�ban mindig el�gedetlen a jelennel. A kisfi� nem tudta levonni azt a tanuls�got, hogy pr�b�ljuk meg tudatosan �lvezni az �let aj�nd�kait. Nem vigasztalta, hogy õ maga elker�lheti ezt a sorsot. Õ, mint minden mesehallgat� gyerek, sz�vvel-l�lekkel azonosult a mesehõssel. A mesehõs sz�m�ra a t�rt�netben nincs menekv�s. Õ v�gleg �s visszavonhatatlanul elj�tszotta az �let�t, hib�ja v�gzetesnek �s j�v�tehetetlennek bizonyult, �s ez elviselhetetlen �rz�s egy kisgyereknek. R�ad�sul m�rhetetlen�l igazs�gtalannak tûnhet, hogy a fenyõfa, b�r nem gonosz, �s senkit sem b�ntott, egy apr� jellemhiba miatt m�gis ilyen s�lyos b�ntet�sben r�szes�l. A gyereknek, aki �let�tj�nak kezdet�n �ll, sz�ks�ge van arra, hogy �gy �rezhesse: �let�nek van �rtelme, �lete vezet valahova, erõfesz�t�sei el fogj�k nyerni jutalmukat. Milyen vigasztal�st, milyen erõt mer�thet a gyerek a fenyõfa t�rt�net�bõl? A kisfi�t sz�lei azzal nyugtatgatt�k, hogy ez csak kital�lt mese, a val�s�gban nem t�rt�nt meg soha. A gyerek k�ts�gbeesetten k�rdezte, hogy akkor õ mi�rt ilyen szomor� tõle. Sz�lei azt pr�b�lt�k magyar�zni, hogy ilyen a mûv�szet. "Akkor nekem nem kell a mûv�szet" - zokogta. Igaza volt. Ez a mese egy felnõtt v�gtelen�l pesszimista �let�rz�s�t jelen�ti meg mûv�szi erõvel. A kisgyerek sz�m�ra ez kib�rhatatlan, az �let �rtelm�t k�rdõjelezi meg, nem szavakban, hanem bel�lrõl �t�lve. A mese z�r� szavai is al�h�zz�k azt a teljes kil�t�stalans�got, ahogy Andersen az �letet �br�zolja: "De annak az est�nek v�ge; v�ge a f�nak is, v�ge a mes�nek is; v�ge, v�ge - minden mes�nek ez a v�ge." A hal�lt, az �let v�gess�g�t a n�pmes�k sem tagadj�k. De szok�sos z�r�mondatuk - "boldogan �ltek, am�g meg nem haltak" - m�gis azt sugallja a gyereknek, hogy a feln�v�s neh�z munk�ja ut�n el�rhet egy cs�cspontra, ahol �let�t meg�rdemelten �lvezheti.
  Bettelheim kiemeli, hogy k�l�n�sen hasznos a gyerek sz�m�ra, ha a mes�ket �lõsz�ban, lehetõleg a sz�leitõl hallhatja. Mivel a mes�k az emberi l�lek, nemegyszer a sz�lõ-gyerek kapcsolat m�ly konfliktusait �rintik, a gyerek sz�m�ra megnyugtat�, ha sz�lei a mesemond�ssal azt jelzik: ismerik �s term�szetesnek tekintik ezeket a probl�m�kat. Nem r�m�lnek meg, ha sz�lõket legyõzõ gyermekekrõl, f�lt�keny testv�rekrõl, nagyrav�gy�sr�l, irigys�grõl vagy vad�llati indulatokr�l hallanak. A gyerek tudattalanja sz�m�ra ez jelzi, hogy sz�lei elfogadj�k neh�zs�geit, �s egyet�rtenek a mes�k k�n�lta megold�sokkal. Fontos, hogy a gyerek �lete sor�n min�l t�bb mes�t ismerjen meg, hogy r�tal�lhasson azokra, melyek az õt legink�bb foglalkoztat� probl�m�kra r�melnek. Ugyanez�rt fontos, hogy a gyerek annyiszor hallgathassa meg kedvenc mes�j�t, ah�nyszor csak akarja. A gyerek term�szetesen nem tudja, �s nem is kell tudnia, hogy mi�rt okoz olyan �r�met neki egy-egy mese. De hogy j�t tesz neki �s sz�ks�ge van r�, azt pontosan �rzi.
  Bettelheim nagyon ellenzi a mes�k megfilmes�t�s�t, sõt a mes�k illusztr�l�s�t is. A mese ugyanis akkor �rheti el igazi hat�s�t, akkor l�phet val�di kapcsolatba a gyerek tudattalanj�val, ha a gyerek sz�m�ra a saj�t tudattalanj�b�l sz�rmaz� k�pekben jelenhet meg. A gyerek mesehallgat�s k�zben k�peket l�t, ezek a k�pek az õ fant�zi�j�b�l, az õ tudattalanj�b�l sz�rmaznak, �s �gy seg�thetik hozz� a lelk�ben �lõ k�osz rendez�s�hez. �gy tal�lhatja meg a gyerek a kapcsolatot a mese �ltal�nos igazs�gai �s az õ konkr�t �rz�sei k�z�tt. A k�sz, felk�n�lt k�pek ezt a folyamatot megzavarj�k. Az illusztr�tor nem tudhatja, hogy az adott gyerek sz�m�ra milyen a s�rk�ny, õ csak a saj�t s�rk�ny�t rajzolhatja meg. A gy�ny�rû kir�lyl�ny mindenkinek m�sk�ppen sz�p, �s igaz�n m�ly k�z�nk csak saj�t k�peinkhez lehet.
  Tulajdonk�ppen k�r, hogy a legt�bben kisgyermekkoruk elm�lt�val h�tat ford�tanak a n�pmes�knek. Hiszen, ahogy Bettelheim is hangs�lyozza, a mes�k k�l�n�sen sokat foglalkoznak a serd�lõkor probl�m�ival. Igaz, a gyereket a serd�lõkorba jutva is elk�s�rik kiskora mes�inek tudatos �s tudattalan eml�kei. �s ami az �let nagy aj�nd�ka: saj�t gyerekeinkkel egy�tt �lve bizonyos fokig �jra�lhetj�k, m�lyebben meg�rthetj�k saj�t gyerekkorunkat is. Gyerekeinken kereszt�l, nekik mes�lve �jra �tengedhetj�k magunkat is a mes�k var�zslatos hat�s�nak. A mes�k �s gyerekeink reakci�i feleleven�thetik saj�t gyerekkorunkat, �s �rett felnõttk�nt, felnõttkori tapasztalatainkkal �sszevetve befogadhatjuk a mes�k felnõtteknek sz�l� �zeneteit is, mint amilyen a m�r eml�tett �regedõ sz�passzony-konfliktus a H�feh�rk�ben. Az �let, a fejlõd�s nem �ll meg a felnõttkor el�r�s�vel, akkor sem, ha a n�pmes�k az ezut�ni �letszakasszal m�r keveset foglalkoznak. Tal�n ha m�g egy gener�ci�nyi tapasztalattal gazdagabban, unok�inknak mes�lve harmadszor is belemer�l�nk a mes�k vil�g�ba, unok�ink gyerekkor�val egyszerre �lv�n �jra saj�t �s gyerekeink gyerekkor�t: �jabb, addig nem sejtett r�tegek t�rulhatnak fel elõtt�nk.

forr�s.